Gabriel García Marquez - Viajar

A magyar költészet napjának alkalmából egy Gabriel García Marquez verset hoztam, amelyet ma olvastam először. Nem csupán a a spanyol és az irodalom iránti szeretetem ötvözete ez, de összefoglalja azokat az érzéseket is, amelyeket az utazás, a világ megismerésének élménye vált ki belőlem. Nem vagyok nagy fordító, és nem is hiszem, hogy vissza tudnám adni a vers hangulatát, de azért tettem rá egy kísérletet.

Gabriel García Marquez: Viajar Viajar es marcharse de casa, es dejar los amigos es intentar volar; volar conociendo otras ramas recorriendo caminos es intentar cambiar. Viajar es vestirse de loco es decir "no me importa" es querer regresar. Regresar valorando lo poco saboreando una copa, es desear empezar. Viajar es sentirse poeta, escribir una carta, es querer abrazar. Abrazar al llegar a una puerta añorando la calma es dejarse besar. Viajar es volverse mundano es conocer otra gente es volver a empezar. Empezar extendiendo la mano, aprendiendo del fuerte, es sentir soledad. Viajar es marcharse de casa, es vestirse de loco diciendo todo y nada en una postal. Es dormir en otra cama, sentir que el tiempo es corto, viajar es regresar.

Gabriel García Marquez: Utazni Utazni annyi, mint elhagyni az otthont, elhagyni a barátokat, megpróbálni repülni; repülve más helyekkel találkozni, utakat járni, megpróbálni változni. Utazni annyi, mint őrültté válni, azt mondani, „nem érdekel” vágyni, hogy visszatérj. Újra értékelni a keveset, élvezni egy pohár italt, vágyni, hogy elkezdd. Utazni annyi, mint költőnek lenni, levelet írni, vágyni az ölelésre. Ölelni az ajtóhoz érve, Vágyni a nyugalmat, engedni a csókot. Utazni annyi, mint újra eviláginak lenni megismerni másokat, újrakezdeni. Kinyújtani a kezed, tanulni az erőstől, érezni a magányt. Utazni annyi, mint elhagyni az otthont őrültté válni, elmondani mindent és semmit egy képeslapon. Idegen ágyban aludni, érezni, hogy rövid az idő, utazni annyi, mint visszatérni.